Dunaszekcső-Palotabozsok-Véménd Református Társegyházközség



A Kitelepítés Hatvanadik évfordulójára (2007)
írta: Katona Árpád

Szülőföldem szép határa
Hej, de sokszor gondolok reája
A gyönyörű Garam tája
Nem látlak meg utoljára.

Hatvan éve van már annak
Búcsút mondtam otthonomnak
Nem örömből, de kényszerből
Váltam meg a szülőföldtől.

Azt mondták a nagyhatalmak
A bűnösök lakoljanak
Magyarságom volt a vétkem
Ezért kellett menni nékem.

Meghurcoltak, meggyaláztak,
Telepesnek tituláltak.
De ez mind már régi emlék,
Történelem vagy effélék.

A legnagyobb drámákat nem az ember írja,
A sors osztja a lapokat.
Keveri, kavarja, s mi úgy érezzük
Kimaradtunk belőle.

Óh, mennyire készültem erre a találkára,
Helyette itt vagyok a mohácsi kórházba.
Jó lett volna utoljára, elmenni az óhazába.
Emlékezni, ünnepelni, szülőföldtől búcsút venni.

Mert tudom ez az utolsó óra,
Hogy összejöttek erre a találkozóra.
Az öregek kihalnak,
A fiatalok már másképpen gondolnak.

Gyermekeink, akik már itt születtek,
Itt nőttek fel, itt alapítottak családot,
Nekik már itt van a hazájuk,
A szívük már nem a felvidékre vágyik.

De mi öregek, akik még itt születtünk,
Még mindég a felvidékért kesergünk.
Megbocsátani lehet,
De feledni azt soha.

Ilyen a felvidéki kitelepítettek sorsa,
Ameddig csak él, visszavágyik a régi honba,
A Garam völgyébe, a szülőfaluba,
Hogy még egyszer utoljára meglássa.


Nekem csak egy a kérésem
Egy marék földet hozzatok a szülőföldről nékem.
Hogyha majd az Úr magához szólít,
E marék földet a síromra hintsétek,
Hogy a másvilágon is legyen a szülőföldről emlék.

Az összesereglett ünneplőknek pedig
Az a kívánságom,
Hogy érezzék jól magukat ezen a találkozón.
Ezt mindnyájuknak tiszta szívemből kívánom.











Térj vissza az Úrhoz (2005, szeptember)
írta: Katona Árpád

Kedves Testvérek
Magyar reformátusok
Fenn a kék ég milyen szép,
Derült, kék, fényes és fenséges,
Örömmel árasztja a békét.

Bennünk is ott remeg a béke,
Hogy mikor lesz már a sok szenvedésnek vége.
Mikor lesz már boldogabb az élet,
Mikor száll már a lelkünkbe
A pünkösdi megáldott szent lélek.

Mikor lesz az, amikor az ember
A másikat embernek tiszteli,
És nem mindenben csak a saját hasznát lesi.
Istentől elrugaszkodott nép lettünk
Ezért van az, hogy idáig süllyedtünk.

Térj hát észre, jó Kálvinnak népe,
Fordulj vissza Isten kebelébe,
Mert ahol Isten van, ott van a szeretet,
És tanuld meg szeretni a gyengébbet.
Gyűlölködés helyett éljen a szeretet.

Ezt kívánom néktek Kálvin utódai,
Mert Isten nélkül el fogunk pusztulni.
Kövessük hát Isten tíz parancsát,
És a szerint éljünk, legyen köztünk béke és barátság.
Ne uralkodjon el rajtunk a kapzsiság.

Ne kövessük a mai csúnya politikát,
Ahol mindenki csak a maga hasznát lesi,
És a másik embert semmibe se veszi.
Ezért vagyunk ott, ahol most vagyunk
Mert Istentől teljesen elfordultunk.
Kívánom, hogy kérésem váljon valóra,
És az emberi élet forduljon már jóra.
Én, aki egy Felvidékről elüldözött,
Magyar református vagyok
És ameddig csak élek, az is maradok.




www.dunaszekcso.ref.hu